Érdekesnek találtuk, hogy a birtokközpontjuk és a feldolgozójuk milyen elven épült meg és ezt szeretnénk nektek is bemutatni:

A birtokközpont és feldolgozó megépítéséhez építészeti pályázatot írtunk ki. Az elsődleges cél természetesen a tökéletes borászati funkció ellátása volt, emellett fontosnak tartottuk, hogy az épület minél harmonikusabban illeszkedjen természetes környezetébe, és a lehető legkisebb sebet üsse a tájon. Szerettük volna, hogy a birtokközpont építészetileg illeszkedjen Hegyaljához, Zemplén megyéhez, és építéskor elsősorban helyi anyagokat használjanak építőanyagul a szakemberek. Az épület falai ezért fehér bodrogkeresztúri és sárgás tónusú mádi mészkő burkolja. A tájhoz és a régmúlthoz való nagy diófát, és közvetlenül az évszázados régi pince, a Lőcse tanya elé épült.

„ Csak a természetes út járható. Az értékek megőrzésére akkor van esélyünk, ha meg tudjuk találni az egyensúlyt a természettel, és újra a világegyetem körforgása szerint élünk. Célunk a világörökségi táj és kultúra fenntartása, a talaj és a rajta alkotó ember – azaz a terroir – pontos kifejezése a borban. A mádi vulkánok és kőzetek a világon egyedülálló karaktert adnak az itteni boroknak. A mi feladatunk ezen egyedi adottságok bemutatása: egyensúlyos, boldog szőlőből készíteni bort, természetes és hagyományos módszerekkel, kompromisszumok nélkül, a tökéletességre törekedve. Boraink természetes módon, spontán erjednek. A friss, gyümölcsösséget őrzők (Délceg, Élvezet) acél tartályban, a klasszikusok (Aszú, Szamorodni és a száraz Furmintok) zempléni tölgyfahordóban a középkori pincénkben. Dűlőink (Úrágya, Király, Becsek, Kakas és a Dancka) mindegyike egyedülálló karakteres ízvilágot ad. A mi dolgunk ezen egyedi sajátosságok megmutatása a borainkban.”