2016. február havi archívum

10 évesek a 10 éves Mária Úton!

2016. február 18. csütörtök

Mária út

2016. február 16. kedd

 

Bál, bál, bál…

Nem tartozom az igazán nagy bálozók közé. Általában hangos a zene, hosszú az étkezés és gyakran ismeretlen emberekkel kellene eltöltenem órákat lehetőleg úgy, hogy élvezzük is valamelyest egymás társaságát. Talán nem szégyen, egyre kevésbé vágyom erre.

Viszont a tizenkettedik éve rendszeres Tokaji Borbarátnők Társasága által szervezett bál mindig más. Valójában, ha belegondolunk, nem véletlenül alakultak ki annak idején az egyes szakmák képviselői által vagy éppen települési alapon szerveződő alkalmak. Táncos mulatság, farsangi eszem-iszom – attól függően kik és hol szervezték.

Manapság meglehetősen kevés alkalom adódik arra, hogy ne csak a munkaköri vágtatásaink idején találkozzunk barátainkkal, ismerőseinkkel. A Tokjai Borbarátnők is épp azért hívták életre 2005-ben (ha jól számolok…) jótékonysági báljukat, hogy részben egymással, részben olyan nyitott borkedvelőkkel találkozzanak, akik a tokaji borokat, magának a borvidéknek az értékeit – és persze érdekeit is – fontosnak tartják. Szeretik, őszintén tisztelik azt és hívei a borvidéknek és a termelőknek.

Jó társaság, sok ismerős arc, akikkel sokszor csak futólag, de gyakrabban hiányérzettel magunkban tudunk szót váltani. A bál viszont megállít. Néhány óra, ami végre eszünkbe juttathatja, hogy valójában társas lények vagyunk. Beszélgetni, szót érteni és meghallgatni képes emberek, akik nem mellesleg gusztatórikus érzékszerveiket is fontosnak tartják. Miért is? Mert Tokaj jórészt erről szól. A legfinomabb illatokról, ízekről, tapintásokról, érzetekről, örömökről és esztétikai élményekről. Egy kifogástalanul összeállított menüsor, a megfelelő helyen és időben kínált borok ugyanis sokkal többet adnak, mint amit egyszerűen étkezésnek nevezünk. Ízlés, ízlelés, harmónia, meglepetés és csodálat mind része volt az idei menüsornak. A beköszöntő pezsgő (DemeterVin), a leheletfinomra szeletelt cékla, a rántott velő, a bárány íze, textúrája még biztosan sokáig megmarad emlékezetemben.

Sokan, odaadással és profi módon dolgoztak az ételeken. Már szinte megszokott, hogy a bál ételsorát a Stílusos Vidéki Éttermiség néven ismert csapat gondolja ki, érleli és készíti is el a vendégeknek. Eddig is jók voltak az ételek, azt hiszem senki nem panaszkodhatott, de az idei összeállítás azt hiszem felülmúlt minden eddigi ízt és izgalmat. A nem túl tömör nevek mögött letisztult, ízben és textúrában kifogástalan fogások bújtak meg. S ugyan a felszolgáló személyzetnek sem volt könnyű dolga – kicsit kevés volt a hely – minden fogás időben, megfelelő hőmérsékleten érkezett. S ez az ételsor sem volt rövid, most valahogy egyáltalán nem tűnt föl, hogy órák óta ülünk az asztalnál.

A felszolgált borok Árvay Jánosék, a Béres Szőlőbirtok, a Szent Tamás Szőlőbirtok és Szepsy István pincéjéből kerültek ki. Mind egyedi, önálló karakter, finoman illeszkedve az ételek ízéhez. A sok jó tétel között – amit a vacsora után még a Borbárban is megkóstolhattunk – volt néhány igazán zseniális tétel is. Rögtönzött közvélemény kutatásom alapján is mondhatjuk, hogy a Szent Tamás Pincészet 2013-as Szent Tamás Furmintja és Szepsy István 2012-es Édes Szamorodnija egyöntetűen az est sztárjai voltak. Persze a termelők mellett, akik boraikat saját maguk mutatták be az est során. Tudom, sokan nem értenek velem egyet abban, hogy az efféle alkalmakon igenis szót kell adni a borásznak. Hiszen a történet végső soron róluk szól. Mi, lelkes drukkerek és jobbára igényes fogyasztók csak a nézőtéren kívül foglalhatunk helyet. A küzdőtér – és jó esetben a siker is – a termelőké. De vallom azt is: nélkülünk ez a mérkőzés nem lenne az igazi.

Külön öröm volt számomra a vacsorát követően a környék két sajtmanufaktúrájának finomságait is kóstolni. Tiszta ízű, határozott, valódi sajt-élményeket kínáltak. Helyi legelőkön nevelkedett állatok tejét formálni, alakítgatni talán pont olyan öröm és nehézség lehet, mint szőlőt nevelni, bort dédelgetni.

Egyetlen hiányérzetem volt csak – de ez talán, mint közismerten opera-őrültnek nem is felróható – mégpedig Miklósa Erika művésznő távolmaradása. Hiába: a báli szezon, influenze szezon is egyben. Összességében azt mondhatom, nagyon jól éreztem magam. Sok-sok köszönet tehát mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra, hogy sokáig emlékezetes maradjon ez az alkalom. Mert lehet ugyan, hogy nem vagyok nagy bálozó, de megállni, jó emberekkel együtt lenni, együtt örülni és ünnepelni több, mint alkalmi mulatság. Jól tudták ezt azok is, akik most már a böjti időre figyelmeztetnek…

Mészáros Gabriella

 

Csillagozott képek6

 

Tokaji Borbarátnők 12. Jótékonysági Bálja!

2016. február 11. csütörtök

Csillagozott képek

Tokaji Borbarátnők 12. Bálja!

2016. február 10. szerda

Észak cikk