Csomortáni Gál László kiállítás megnyitó

 „Csíki embernek lévén azért nálunk a fa a többség”

Köszöntöm kedves mindannyiukat itt Mádon, a Demetervinben, ahol a nyári napforduló alkalmából rendeztük meg Csomortáni Gál László „csíki” művész, „Áldott nap, szent nap, benned jár az Isten” című kiállítását.

A napforduló az az időpont, amikor éves égi útján a Nap észak-déli mozgása ellentétes irányúra változik. Legalább is mi így látjuk, mi ezt érzékeljük.

Két napfordulónk van. A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napforduló alkalmával pedig az éjszaka a leghosszabb. Engedjék meg nekem, mint aki a téli napfordulón született, hogy a nyári napfordulóról mondjak néhány gondolatot, talán szimbolikusan is szemléltetve a kettő szoros összetartozását.

A keresztény világban mindkét napfordulóra egy-egy nagyon jelentős bibliai személy születése esik. A téli napfordulón van Jézus Krisztus születésnapja (bár némi naptárszámítási eltérés miatt 2-3 nappal később tartjuk), a nyári napfordulóra pedig Keresztelő János születésének napja esik.

Június 21-én az északi félteke leghosszabb nappalát és a legrövidebb éjszakáját élhetjük át. Ez Szent Iván napja, éjszakája amikor a legmagasabb delelési ponton áll az égbolton a Nap. Szent Iván napja Keresztelő Szent János napja. Az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakból származik, illetve a János név szláv formájából.

Keresztelő Szent János ebben a fényben született és ebből a fényből merített erejével, hitével keresztelte meg Jézust, aki majd győzedelmeskedik a halálon. A keresztény szimbolikába így él a két napforduló, a fény (azaz a Nap) és az éj (azaz a Hold) kettőse. Ipolyi Arnold máig érvényes monumentális művében, a Magyar Mythológiában ugyanakkor határozottan azt állítja, hogy a magyar ősvallásban – tehát még a kereszténység felvétele előtt – a nyári

napforduló, a későbbi Szent János ünnep a „Napistennek” volt szentelve. Ezt a hagyományt őrizték tovább őseink amikor Szent Iván napjának éjjelén mindenfelé – erdőkön, mezőkön, völgyekben és hegyeken – tüzeket gyújtottak, és e tüzek mentén különböző rítusokat űztek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az itt látható munkák, alkotások döntő mértékben fára, fenyőfára készültek. Az eljárás ismert a képzőművészet világában. A középkorban festettek fára táblaképeket, és a templomok festett szárnyas oltárai is fára készültek. Itt ebbe a metodikába egy új gondolat, egy új dimenzió kerül. Most nem egy új fa felület válik a festékanyag, a műalkotás hordozójává, hanem egy korábban valamilyen funkciót betöltött fa felület, eszköz, tárgy születik újjá, olyan formában, hogy létével, alakjával, rajzolatával inspirálja a művészt. Csomortáni Gál László keze alatt újjá születnek olyan fa eszközök, amik már korábban hasznos „életet” éltek, de az idő eljárt felettük. Ez egy csodálatos újjászületés, amihez az alkotó művész teremtő ereje szükséges. A teremtéshez felhasználja a (fa)tárgyban korábban felhalmozódott értékeket, a tárgyak korábbi életében

megjelent erényeit. Így lesz a halott (vagy csak annak vélt) tárgyakból újra élő műalkotás.

Ez a mai világban egy példát mutató alkotási, teremtési filozófia. Nekünk is erre a gondolkodási módra van szükségünk itt a világörökség részét képező tokaji borvidéken. A múlt felhalmozott tudását, örökségét a mai élet részévé tenni.   

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Csíkban, a Hargita lankáin a teremtő fenyővel, fenyőfával ajándékozta meg az ottaniakat. A fenyő a fény fája, feltehetően már az emberiség őskorában is mágikus fa volt. Örökzöld ágai a téli napforduló utáni világosságot, az újjászületést, a meleg és a fény újbóli visszatértét jelentik. Az életerőt, az állandóságot, a hosszú életet szimbolizálják.

Kívánom mindannyiunknak, hogy a nyári napforduló napján merítsünk erőt a természet erejéből és ebben segítsen minket Csomortáni Gál László alkotásainak szépsége és spirituális ereje.

A kiállítást ezennel megnyitom.