A Tokaji Borvidék 10 éve a világörökség része

A hétvégén, Tolcsván kezdődött meg az a rendezvénysorozat, amellyel a települések a Tokaji Borvidék világörökséggé válásának 10. évfordulóját ünnepelik. Erre az alkalomra, „Jubileumi Napok, Tokaji Borvidék Világörökség 2012” címmel, a kormányhivatal koordinálásával megjelent egy szép, igényes kiadvány. Ebből most közkinccsé tesszük a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal, Kulturális Örökségvédelmi Iroda vezetőjének, Sárközi Sebestyénnek a „Tokaj-Hegyalja világörökség” című írását.  

Tokaj-Hegyalját az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002. június 23–29. között Budapesten megrendezett ülésén nyilvánította világörökséggé „Tokaj-Hgyalja borvidék kulturtáj” néven. A Tokaji történelmi borvidék azt a kulturtájtípust képviseli, amelyet az UNESCO világörökség terminológiája organikusan fejlődött kulturtájnak, sőt annak egyik alkategóriájában a szőlőtermelő tájak közé sorol be.

Hogy mi a világörökség, valójában: iránytű, iránymutatás, hogy a Föld egészét tekintve ráirányítsa a figyelmet a legkiemelkedőbb értékekre, amelyek az egész emberiség számára egyetemes jelentőséggel bírnak. Ez a figyelem felhívás egyben egy közös felelősség vállalás, valamiféle szolidáris együttműködés kifejezése is.

A kulturtáj azzal jellemezhető, hogy organikusan, az ember és a természeti környezet közötti kölcsönhatás eredményeként fejlődtek vagy fejlődnek ki. A kölcsönhatás idejét és tartalmát tekintve a kultúrtájak lehetnek modern vagy történelmi, továbbá folyamatos vagy fosszilis kulturtájak.

A kulturtáj azt a területet jelenti, amelynek látványa az emberi tevékenység és a föld olyan jellegzetes kapcsolatának terméke és tükre, amely hosszú ideje kezdődött és ma is tart.

A történeti táj azzal jellemezhető, hogy e látvány olyan múltbéli tevékenységeknek nyomán jött létre, amelyek immár lezárultak. Ugyanakkor nem történeti táj az, ami a modern fejlődés eredményeként már elvesztette regionális vagy helyi jelentőségét. Más megfogalmazás szerint a történeti táj olyan terület, amely az emberi történelem valamely jelentős eseményének vagy tevékenységének a helyszínéül szolgált.

Tokaj-Hegyalja az egykori Abaúj és Zemplén megyék területén kialakult termelési táj, a mai Zempléni hegység délnyugati-, déli- és délkeleti szegélyterületén helyezkedik el. A 16. sz. közepén a szerémségi borvidék pusztulását követően fellendülő borkivitele révén kedvező gazdasági, társadalmi fejlődése a szőlőtermelésben érdekelt településeit az újkor folyamán – részben középkori hagyományokra alapozva – meglehetősen egységes arculatúvá tette. Előnyös helyzete révén elkerülte a török hódoltság, noha területét a 16-17. század harcai sokszor érintették, e századok folyamán hazánkban egyedülálló virágzó kultúrtájjá vált.

A terület minden kétséget kizárólag olyan ismeretséggel és elismertséggel rendelkezik, hogy ez méltán indokolttá teszi, hogy az emberiség közös örökségeként tartsa számon.

A tokaji borvidék különféle tényezők meg nem ismételhető, páratlan együttállásának köszönheti egyedül valóságát. Szakmai körökből ismert, hogy Erdőbényén kerül elő egy miocén kori őskövület (fosszília), amely az ősszőlő levelének lenyomatát tartalmazza. Ez a prehisztórikus maradvány botanikailag minden mai szőlőfajta közös ősének tekinthető. Különös szerencse és szinte szimbolikus értékű, hogy a nyilvánvalóan sokfelé elterjedt ősi növény legkorábbi példánya pont innen vált ismerté a tudomány számára. Ebből mindenképpen bizonyítható, hogy Tokajban a szőlő őshonos és a Hegyalja e növény számára régóta kivételesen kedvező adottságokkal bír.

A jó borfajta önmagában nem lenne elegendő a világörökségi védettség kimondásához. A világörökségi szabályzat kifejezetten kizárja olyan értékek védettségét, amelyek elmozdíthatók. Tokaj-hegyalja esetében közel egy évezrede állandó ennek a területnek az egysége, amelyen a bor megterem. Ez az egység azonban sajátos, elmozdíthatatlan adottságok és értékek sorához kötődik.

Ide sorolható a táj egyedülállóan gazdag földtörténeti öröksége, a sokszínű vulaknikus és posztvulkanikus tevékenysége az erózió eredményeképpen kialakult kőzetek és talajok sokfélesége, és ezeknek a szőlő szempontjából kedvező tulajdonságai. Sajátos a földrajzi fekvés is, a kedvező mikroklíma,

A vidék népéletében és társadalmában szintén ötvöződtek a sokféle eredetű népesség vallási, kulturális elemei és ennek építészeti megnyilvánulásait is örökül hagytak. E gazdag örökségében megjelennek a katolikus, protestáns, a görög katolikus és ortodox, valamint a zsidó templomok, egyházi épületek. A települések képét a szőlő és bor különleges értékén, piactermelő szerepén alapuló sajátos, privilegizált mezővárosi lét alakította, amely a falu és a város között helyezkedik el. A Hegyalján sajátos harmóniát eredményezve keverednek a különböző társadalmi csoportok épületei a népi építészet épületeivel. A fejedelmi várépítészet remekei mellett a borászathoz kapcsolódó épületfajták rangos emlékei és a pincék világa is jelen van.

Történeti kutatások bizonyították, hogy a Tokaj-hegyalja a 16. századtól a minőségi építészetet jelentő – napjainkig sajátosan megmaradt – épített örökségi elemei is a borkivitel és borforgalmazás többletjövedelmet eredményező hatásának az eredménye. Ez egyben egyfajta kisugárzást is eredményezett: a Mágóchiak pácini várkastélya, éppen úgy, mint Sárosapatakon a Rákócziak építette építészeti örökség, vagy a mezővárosok paraszt-polgári kúriái, polgárházai és pincéi, vagy a templomok és a kastélyok. A 16-17. sz.-ban az ország legfontosabb bortermelő helyévé vált Tokaj-hegyalja sajátos abban is, hogy a mai Magyarország területén nem maradtak fenn – és nem is igen készültek – reneszánsz épületek.

Világméretben is ritka ez a műemlékekben gazdag táj, amely a geológiai, földrajzi adottságaival ilyen összeforrottságban élő ember és humán-ökológiai kapcsolatrendszer révén sok évszázados hagyományok továbbélésének ma is élő hordozója lehet.

A világörökségi cím elnyerésekor azt kellett bizonyítaniuk az előterjesztőknek 10 évvel ezelőtt, hogy az adott táj vagy objektum helyi értékeken túlmutató, világméretű egyedülvalósággal rendelkezik.

Utalni kell végül a jogi, jogszabályi környezetre is. Tokaj-Hegyalja a világ első zárt (körülhatárolt) borvidéke, az erről szóló királyi rendeletet III. Károly adta ki 1737-ben, ami a borminőség védelmét szolgálta. Azóta a Hegyalja folyamatosan valamilyen sajátos elkülönülésben létezik. Védettségét legutóbb az 1997. évi bortörvény, majd most 2011-óta – közel 10 éves várakozás után – a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény jelzi. Ezt követte a 2012. február 15-től életbe lépett, a 27 település területi műemléki védettségét történeti táj kategóriában kimondó miniszteri rendelet. E jogalkotási folyamat azonban még nem ért véget, a kezelési terv lesz az, amely az örökségvédelemben már ismert fogalommal élve integrált védelmet valósít meg. A cél a teljes örökség egységként való megtartása.

Hozzászólások lezárva.